Erő, bátorság, hogy megmutasuk magunkat a világnak. Érdekes, hogy bors nélkül már szinte nem készül étel. 

Vasárnap este van, Nono már mély álomvilágba merült szobájában, férjem segít a holnapi előkészületekben, én meg írok. Ma fejeztem be a két napos író születik tanfolyamot, rengeteg élménnyel gazdagodtam ebben a kétszer kilenc órában. Terápiára leltem, kiírom magamból. 

Bár a "házi feladat" szerint csak kedden kellene blogot indítanom, hogy itthon se hagyjam abba az írást, de miért ne ha kedvem lelem benne. 

Ma végre volt egy félórám, hogy kedvenc időtöltésemmel foglalatoskodjam - olvastam. Észrevettem magamon, hogy máshogy állok a könyvekhez, mintha jobban értenék hozzájuk, mostmár, hogy én is bontogatom szárnyaimat, és írni próbálok. 

A legújabb Coelho könyvben Linda, a főhősnő unja unalmas életét, véleménye szerint nincs kihívás benne, ezért nem érzi  önmaga fontosságát sem. Megvilágosodtam, igazi aha élmény kerített hatalmába, lehet ebben valami, egyre többször látni, hallani életunt fiatalokat, akik a drogok világába menekülnek. De jó nekem, hogy életem egyik fő karaktere az Apám, mindig ad valami feladatot. Bár sokszor elégnek érzem, de megoldom, mint mindent :)

Ki tudja hol lennék, ki lennék, ha nem csalja meg Anyámat öt éves koromban. Nem töri derékba Anyám gerincét, életét a vizicsúszdán. Mi lett volna, ha időben bevallja, hogy féltestvérünk született, és nem csak kész tények elé állít. Ha nem kergeti a saját vélt boldogságát és repül egyik virágról, a másikra. Majd harmic év korkülönbséggel nem ajándékoz nekem egy új feladatot, még egy testvért. Egy igazi kedves, szeretni való eltévedt figura az életem könyvének lapjain.

Remélem mielőbb megtalálod a békéd, és végre a belső boldogságod Édesapám!