Ilyen időben jól esik, és itt egy kis olvasni való. A szereplőt  - kitalált - bátoríthatná egy kis kardamon.

Hú péntek 13-a van, borzalmas volt ez a hét is - a gyerek beteg, a főnököm még az élő fába is beleköt, ami én voltam számára a héten - már már számoltam a perceket, hogy hétvége legyen. De vége a hétnek, még a metró is időben itt lesz, még 20 másodperc és felszállhatok, de jó lenne, ha lenne elég hely, hogy leülhessek, mert már fáj a lábam az egésznapos magassarkú viseléstől, meg egyébként is megérdelmem egy ilyen hét után azt a 10 perc pihenőt… felszállok, arra jobbra látok egy helyet, csak ne foglalja el senki, stipi stop az enyém, szusszanok egyet, még a szememet is fáradtan becsukom, és elképzelem, de jó lesz otthon egy kád meleg fürdő egy jó pohár bor és csend, béke, erre vágyom csak nyugalom. 

Várjunk csak mintha valaki sirdogálna, de csak olyan csendben, hogy senki se vegye észre. Az a kislány ott velem szemben, ő az. Pedig olyan kedves arca van apró vöröses szeplőkkel, gyönyörű méz színű haja van - én is mindig ilyenről álmodtam. Talán valamelyik elit iskolába járhat, mert amolyan egyenruha van rajta, de az nem lehet, akkor miért ülne itt a metrón… De mi baja lehet egy tizenéves gyereknek, hisz olyan fiatal még, nem tud még semmit az életről, talán plátói szerelem, vagy rossz jegyet kapot az iskolában. Oda menjek megkérdezzem mi a baj, és mégis mit kérdezzek tőle, hogy nem legyek sablonos, és ciki egy mai tizenévesnek… valaki más nem látja, hogy az a gyerek ott sír, hahhooo valaki más… nem, senki nem figyel, senki nem lát, mindenki a telefonját nyomkodja, vagy látszólag újságot olvas valamilyen tableten, vagy csak bambul maga elé.. .akkor rajtam a sor, de hisz három perc és leszállok, mit tudnék addig mondani neki… ugyan már az én életem is katasztrófa, nem lennék hiteles neki…. na jó mégis szegény olyan szomorú, fénytelen az arca… nagy levegő, bátorság, kelj fel és menj oda, adj neki egy zsepit legalább, vagy simogasd meg… oké oké …. itt kell leszálnom, majd csak lesz valaki más….

Gyorsan összedobok valamit vacsorára még a megérlemelt kényeztetés előtt, mondjuk paradicsomos tészta, az jó gyorsan kész és egyébként is imádom az olasz konyhát. A tv a háttérben mindig szól, most is, mikor megáll a lélegzetem is mert a ma látott kislány képét látom a képernyőn, alatta kiírva, hogy eltűnt és keresik…. odarohanok és felhangosítom a készüléket, azt mondják a vádak szerint az egyik tanára fajtalankodott vele, a szülei külföldi diplomaták zokogva kérik a segítséget, ha valaki látta, az szóljon… 

Biztos, hogy az ő volt, mi is a telefonszám… keresem a neten és már telefonálok is, gyorsan egy levegőre elhadarom, amit tudok, és nagyon remélem segíthettem, és még időben…. aztán megiszom a pohár bor helyett egy vagy két pohár whisket és benyitok a kislányom szobájába, potyognak a könnyeim, mikor látom békésen alszik, és hallom a szuszogását….csak csendben nehogy felkeltsem…